Oldal kiválasztása

Az élet tartogat makacsul újra és újra megismétlődő tragédiákat. A nagymama, aki eddig vígan ellátta magát, hirtelen leesik a lábáról. Nincs mit tenni, olyan idősek otthonát kell keríteni, ahol ellátják. És akkor derül ki, hogy lenne is hely, jó is lenne, de ehhez az otthonnak le kell tenni belépési díjként 2-3 milliót. És az hirtelen nincs.

El lehetne adni a nagymama házát, de egyrészt ő nem akarja, hiszen meg van győződve, hogy hamarosan újra jobban lesz és akkor újra lakhat ott. (Ez mondjuk ritkán szokott teljesülni, viszont a nagymamák gyakran gondolják így.)

Egyébként is eladni csak hosszú idő alatt lehetne, hiszen a ház nagyon alapos felújítást igényel. Viszont az idősek otthonába a beugrót most azonnal kell befizetni. A családban meg hirtelen nincs 3 millió erre a célra.

Mit lehet ilyenkor tenni? Inkább az a kérdés, mit lehetett volna tenni.

Számomra mindig megható az a nagyon gyakori eset, amikor nagyszülők unokáiknak kötnek lakástakarékpénztári szerződéseket. Ugyanis ezzel szeretnének nekik segíteni, hogy majd megoldják az első lakás gondjukat.

Azonban szerintem, a legfontosabb, amit 60 felett tehetünk, gyerekeinkért és unokáinkért, hogy nem szorulunk rájuk. A nyugdíjas korosztálynál, ha tárgyalok, a leggyakrabban elhangzott mondatom mindig ez: “Ebben a korban józanul önzőnek kell lenni!” És ezt értsék így: legyen meg a saját anyagi biztonság minden körülmények között, ha lehet ne szoruljunk rá másra.

Mindezt azért mondom el, mert a Lakástakarék számlákon összegyűlt pénzt már lehet idősek otthonába fizetendő belépési díjra is fordítani. Ezért én két csoportnak feltétlenül ajánlom, hogy havi 20.000,-Ft-ot tegyen félre erre a célra: azoknak, akik maguk közelítenek a 60 évhez és megtehetik, továbbá azok, akinek szülei, nagyszülei átlépték a 60 évet. Ugyanis ez hosszútávú biztonságot nyújt, és legrosszabb (azaz a legjobb) esetben rengeteg más célra is felhasználható. És a lényeg: minden 100 forintunk mellé 30-at az állam fizet a jövendő luxus idősek otthonába.

Van néhány olyan eset, amikor szinte kötelező ezzel a szerződéssel felkészülni:

  • Ha elérjük a 60-at és nincs senki, aki majd képes lenne minket anyagilag ellátni és helyettünk kifizetni egy idősek otthona belépő díját.
  • Másrészt, amikor tartósan, vagy akár láthatólag örökre külföldre költöztünk, és itthon maradtak a szüleink.

Kérem, gondolják ezt nagyon át!